Kevey (Richter) János, egyszeres egyéni és nyolcszoros csapatbajnok vívó, vívómester, valamint a háború utáni lengyel vívás felvirágoztatásának kulcsfigurája, 1991. április 11-én hunyt el. 1907. február 28-án született Németországban. Apja, dr. Richter Ferenc királyi ügyész, anyja Behr Ida. A német nemzetiségű család később Magyarországra költözött, Keveváron éltek, innen ered a Kevey név, amelyet a magyar állampolgárság megszerzése után vettek fel. A kardvívással a fehértemplomi gimnáziumban ismerkedett meg, majd Szegeden, joghallgatóként, Tomanóczy Gusztáv tanítványa lett. 1930-ban egyetemi bajnokságot nyert, amivel bekerült az egyetemi világbajnokságra utazó csapatba, amely aranyérmet szerzett. Elsősorban a szúró fegyvernemekben ért el sikereket, és 1940-ben egyéni párbajtőr bajnoki címet szerzett, továbbá nyolc alkalommal csapatban is nyert országos bajnokságot.

Mivel jogászként nem tudott elhelyezkedni, a katonai pályát választotta, és 1935-től a Toldi Miklós Honvéd Sporttanár és Vívómesterképző Intézetben képezte magát, miközben katonai karrierje is felfelé ívelt. 1939 januárjában Varsóba rendelték ki, majd a háború kitörése előtt hazatért. 1944-ben őrnagyi rangban Komáromban szolgált, és az év végére zászlóaljparancsnokká léptették elő. Alakulatával Németországba vonult, majd hazatérése után a katonai ügyészség letartóztatta, de később szabadon engedték.

A háború után Lengyelországban Szombathelyi Tibor munkáját folytatva tanította a vívást, ezért a lengyel állam Polonia Restitutia lovagkereszttel tüntette ki, amelyet élete végéig büszkén viselt. A háborús időkben ez bátor tettnek számított. 1944-ben feleségül vette Bundy Máriát, akinek dédnagybátyja az aradi vértanú, Aulich Lajos volt. A háború alatt lengyel tiszteket és zsidókat is menekített, ahogy mondta: „kötelességem volt, ha már lengyel kitüntetést kaptam!”

1947-ben a lengyel sportvezetés kérésére újra Lengyelországban kezdett dolgozni, eleinte mindhárom fegyvernemben tanított, de rövid időn belül már csak a kardvívókra összpontosított. A lengyel kardvívók sikeres felkészítése mellett elterjesztette Borsody László iskoláját is Lengyelországban. Az egyik leghíresebb tanítványa Jerzy Pawlowski volt, aki 14 évesen kezdett el nála tanulni, és az 1956-os olimpián ezüstérmet szerzett. Később, 1968-ban Pawlowski megszakította a magyar kardvívók 1924 óta tartó sikersorozatát, és egyéni olimpiai bajnok lett Mexikóvárosban. Emellett olyan híres vívók kerültek ki a keze alól, mint Wojciech Zabłocki és Ryszard Parulski, akik többszörös világbajnokok lettek. Az első nagy siker 1959-ben a budapesti világbajnokságon érkezett, amikor a lengyel válogatott legyőzte a verhetetlennek hitt magyar kardcsapatot.

Kevey híres volt kemény edzésmódszereiről, amelyek nemcsak a fizikai, hanem a technikai képzést is érintették. Például tanítványainak zsákokkal a hátukon kellett lépés kitörésben felmászniuk a hegyekre. Statisztikailag elemezte a különböző vívóakciókat, és szinte tökéletesítette a flesht (lerohanó támadás). Edzésmódszerei a gyorsaságra, gyorsításra és reflexekre épültek, akrobatikus elemekkel kombinálva.

Lengyelországban örökre hálásak maradtak neki, mert az edzőképzés újjászervezése mellett számos tehetséges vívót készített fel. Az 1956-os és az 1960-as olimpián ezüst-, majd 1964-ben bronzérmet szerzett a lengyel csapat. Pawlowski repülő flesht technikáját is tőle tanulta.

1959-ben Olaszországba költözött, ahol Rómában és Milánóban tanított, és olyan vívókat nevelt ki, mint Wladimiro Calarese és Ronaldo Rigoli. Az 1972-es olimpián az olasz kardcsapat szövetségi edzője volt, és az olaszok aranyérmet nyertek. Az egyik tanítványa, Cesare Salvadori, édesapjának szicíliai éttermében Kevey egy japán vázát véletlenül feldöntött. Ahelyett, hogy fizetnie kellett volna, az anyuka azt kérte, hogy neveljen olimpiai bajnokot a fiából, amit Kevey 1972-re teljesített.

1970-ben hazatért Magyarországra, és a BSE-ben tanított egészen nyugdíjazásáig, 1981-ig. Bár nem volt több olimpiai érmes versenyzője, Kevey továbbra is aktív maradt, és még 80 éves korában is edzett a szabadban. Egy 1987-es cikkben Kő András vívás szakíró szomorúan jegyezte meg, hogy magyar újságíró még nem járt az edző kelenföldi lakásán, csak lengyel. Magyar rádiónak vagy tévének nem nyilatkozott, csak lengyel médiumoknak.

Kevey János 1991-ben, 84 éves korában hunyt el. Temetésén a lengyel vívószövetség is képviseltette magát a Farkasréti temetőben, és mind a magyarok, mind a lengyelek híven ápolják emlékét.