A Zöldfa utcai, ütött-kopott vívótermébe jártak a bárók és képviselők, hogy tőle tanulhassák a vívást. Mert ő volt a legjobb. Következzék a szabadságharcban önként harcoló Keresztessy József élete!

1819-ben született Pesten. Már kiskorától a vívás érdekelte, így 12 évesen elment a neves vívómester, Friedrich Ferenc iskolájába. Hosszú éveken át képezte magát, míg végül 1842-ben avatták vívómesterré. Huszonkilenc éves volt, mikor 1848-ban kitört a forradalom. Keresztessy nem tétovázott, harcra jelentkezett és a 60. honvéd zászlóaljhoz került, ahol aztán hadnagyi rangig jutott. Számtalan csatában részt vett, például Budavár sikeres ostrománál is. Sokáig felemlegették azt a haditettét, amikor a farkasdi hidat egymaga védte meg három dragonyos lovassal szemben.

Természetesen a vívótudása mentette meg az életét. A szabadságharc leverése után 1951-ben nyitotta meg a Zöldfa utca 6. szám alatt a később legendássá vált vívóiskoláját. Az emeletes, meglehetősen rozoga zöld ház első emeletére kívülről egy falépcsőn lehetett felmenni. Ott volt a vívóterme. A szegényes külsővel nem törődtek a dúsgazdag bárók és országgyűlési képviselők, hiszen a mestertől akartak tanulni, mindegy volt a külcsín. Mivel akkortájt kevés nívós vívómester volt Pesten, sokan próbáltak bejutni hozzá. Keresztessy senkivel sem tett kivételt, gondolkozás nélkül várólistára tette a tehetős, befolyásos, dúsgazdag arisztokratákat és politikusokat. Kardvívásban és tőrvívásban senki nem volt Keresztessy Józsefnél képzettebb, országszerte ismert volt a mondás, hogy ha valaki jobban vívott az átlagnál, máris megjegyezték: biztosan Keresztessy iskolájába jár. A tanítványai közé tartozott például Thaisz Elek, Budapest későbbi rendőrkapitánya, de az író Jókai Mór is rendszeresen nála vett leckéket.

Keresztessy József aztán megházasodott, s megszületett a fia, Sándor, aki már egészen apró emberként ott játszott az édesapja vívóiskolájában. Nem volt kérdés tehát, hogy ő is vívó lesz. Az is lett, ráadásul szintén eljutott a mesteri fokozatig. Az idősödő mester iskolákban oktatta a vívást, mellette pedig színiiskolákban tanított, hiszen rengeteg szerephez szükség volt a vívótudásra. 1882-ben a vívómesteri működésének 40. évfordulóján a saját lakásán rendezett összejövetelt, majd a tanítványai a Hungária szállóban várták vacsorára, ahol egy pompás, díszes serleget kapott tőlük. Ekkorra már több mint háromezer embert tanított meg vívni, nem csoda, hogy a hálás tanítványok 1886-ban a neves festőművészt, Idősebb Vastagh Györgyöt kérték fel, hogy készítse el Keresztessy József portréját. A mű elkészült, Keresztessy örült neki, de mivel egyáltalán nem volt hiú ember, csak szabadkozott a gratulálók gyűrűjében. 1888-ban aztán fájó szívvel, de elbúcsúzott a régi vívóiskolájától, s onnan nem messze, a Zöldfa utca 20. szám alatt vett lakásán kialakított teremben fogadta tanítványokat. Azokat a tanítványokat, akik hosszú éveken át jártak hozzá. Mint például Harkányi Frigyes, aki nem kevesebb, mint 50 éven át járt Keresztessyhez, 1842-ben szinte ő volt az első tanítványa. Ez a vívóterme sem volt hivalkodó, inkább praktikus, a külsőségek ugyanis az életben és a vívóteremben sem érdekelték a mestert.”